Sok szülő egyszerre szeretné megóvni a gyermekét és segíteni abban, hogy önállóbb legyen. Ez azonban nem mindig könnyű egyensúly. Mikor segítsünk? Mikor hagyjuk próbálkozni? És honnan tudjuk, hogy valamire már „készen áll”?

Az önállóság nem egyik napról a másikra alakul ki. Apró hétköznapi helyzetekből épül fel, ahol a gyerek fokozatosan megtapasztalja:
„képes vagyok megcsinálni.”

Miért fontos az önállóság?

Az önállóság nemcsak arról szól, hogy a gyerek egyedül fel tud öltözni vagy elpakol maga után. Sokkal mélyebb hatása van az önbizalomra és az érzelmi fejlődésre is.

Amikor a gyerek:

  • kipróbálhat dolgokat,
  • döntéseket hozhat,
  • hibázhat,
  • és sikerélményt szerezhet,

akkor fejlődik a kompetenciaérzése és a magabiztossága is.

Sokszor lassabb, mégis fontos

A szülők számára teljesen érthető, hogy sokszor gyorsabb mindent megcsinálni a gyerek helyett. Főleg rohanós hétköznapokon.

Viszont ha mindig mindent mi végzünk el helyette, a gyerek kevés lehetőséget kap arra, hogy gyakoroljon.

Az önállóság tanulási folyamat. És a tanulás gyakran:

  • lassú,
  • maszatolós,
  • hibázós,
  • és türelemigényes.

Mit érdemes engedni kisebb korban?

Már egészen kicsi korban is sok mindent lehet gyakorolni.

Például:

  • két ruha közül választani,
  • egyedül kanalazni,
  • játékokat elpakolni,
  • cipőt próbálni felvenni,
  • egyszerű döntéseket hozni.

Nem a tökéletes végeredmény a fontos, hanem az élmény:
„megpróbálhattam.”

Óvodás korban már sok minden fejlődik

Ebben az időszakban a gyerekek általában szeretnek „nagyok” lenni és segíteni.

Sok óvodás már képes lehet:

  • önállóan öltözni,
  • kisebb házimunkákban részt venni,
  • saját dolgait elpakolni,
  • egyszerű feladatokat végigcsinálni,
  • vagy felelősséget vállalni apró dolgokért.

A pozitív megerősítés ilyenkor sokkal többet segíthet, mint a folyamatos javítás.

Az önállóság nem egyenlő azzal, hogy mindent egyedül kell megoldania

Fontos különbség, hogy az önállóság nem azt jelenti:
„oldd meg egyedül”.

Sokkal inkább azt:
„próbálkozhatsz, és közben biztonságban vagy.”

A gyereknek továbbra is szüksége van:

  • támogatásra,
  • segítségre,
  • érzelmi biztonságra,
  • és arra az érzésre, hogy a szülő ott van mellette.

Miért nehéz néha elengedni?

Sok szülő azért segít túl gyorsan, mert:

  • félti a gyereket,
  • nem akarja, hogy kudarc érje,
  • nincs ideje kivárni,
  • vagy egyszerűen nehéz nézni a bizonytalankodást.

Ez teljesen természetes érzés. Viszont a túlzott kontroll hosszú távon csökkentheti a gyerek önbizalmát.

Ha a gyerek azt tapasztalja:
„anya vagy apa mindig jobban tudja”,
akkor könnyebben elhiszi, hogy ő kevésbé képes dolgokra.

A hibázás is a fejlődés része

Az önállóság tanulása együtt jár a hibákkal.

Leesik a pohár.
Fordítva veszi fel a pólót.
Lassan halad.
Nem sikerül elsőre.

Ezek nem kudarcok, hanem tanulási helyzetek.

A gyerek sokszor nem attól lesz magabiztos, hogy mindig tökéletesen csinál valamit, hanem attól, hogy hibázhat anélkül, hogy megszégyenítenék.

Mikor segíthetünk?

A támogatás és az önállóság között nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt.

Segíthet például:

  • ha nem vesszük át azonnal a feladatot,
  • hanem csak annyi segítséget adunk, amennyi szükséges,
  • és hagyunk időt a próbálkozásra.

Sokszor már az is elég, ha:
„Segítsek egy kicsit, vagy megpróbálod még?”

Összegzés

Az önállóság apró hétköznapi helyzetekben fejlődik. Nem kell siettetni, de érdemes teret adni neki.

A cél nem az, hogy a gyerek mindent egyedül csináljon, hanem hogy fokozatosan megtapasztalja:

  • képes próbálkozni,
  • képes fejlődni,
  • és biztonságban hibázhat.

Ez az érzés később az élet sok más területén is fontos alap lehet számára.