Az óvodakezdés a gyerek és a szülő életében is nagy változás. Új környezet, új szabályok, idegen felnőttek, más gyerekek – teljesen természetes, ha az első hetek érzelmileg megterhelőek.

Sok szülő ilyenkor bizonytalan:
normális, hogy sír a gyerek?
Mit tegyünk, ha nem akar bemenni?
Mennyi idő alatt szokják meg általában?

A legtöbb gyereknél az alkalmazkodás időt igényel, és nincs egyetlen „jó” reakció.

Minden gyerek másképp reagál

Van, aki már az első napon magabiztosan bemegy, mások pedig hetekig nehezebben válnak el a szülőtől. Ez önmagában nem jelent problémát.

Az alkalmazkodást sok minden befolyásolhatja:

  • a gyerek temperamentuma,
  • korábbi közösségi tapasztalatok,
  • érzékenység,
  • életkor,
  • alvás és fáradtság,
  • vagy akár az aktuális családi helyzet is.

A sírás önmagában nem kudarc

Az egyik legnehezebb pillanat sok szülő számára, amikor a gyerek sírva válik el reggel.

Fontos tudni, hogy a sírás nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszul érzi magát az óvodában egész nap. Sok gyerek néhány perc után megnyugszik, amikor már belekerül a napi tevékenységekbe.

A reggeli elválás inkább azt mutathatja:

  • fontos számára a szülő,
  • nehéz számára a váltás,
  • vagy időre van szüksége az új helyzethez.

Segíthet a kiszámítható reggeli rutin

A gyerekek sokkal biztonságosabban érzik magukat, ha tudják, mire számíthatnak.

Érdemes lehet:

  • hasonló időben indulni,
  • nyugodtabb reggeleket kialakítani,
  • előre elmondani, mi fog történni,
  • és nem kapkodva megérkezni az óvodába.

A kiszámíthatóság csökkentheti a bizonytalanságot.

A búcsú legyen rövid és egyértelmű

Sok szülő próbálja hosszasan megnyugtatni a síró gyereket, de ez néha inkább meghosszabbítja a nehéz pillanatot.

Általában segíthet:

  • rövid búcsú,
  • egy ölelés,
  • egy biztos mondat:
    „Délután jövök érted.”

A bizonytalan, hosszú búcsú sokszor nehezebbé teszi az elválást.

Ne ijesztő dologként beszéljünk az óvodáról

Még ha a szülő izgul is, érdemes kerülni:

  • a túlzott aggódást a gyerek előtt,
  • a fenyegető mondatokat,
  • vagy azt, hogy az óvodát büntetésként említsük.

A gyerek nagyon érzékenyen reagál a szülő érzelmeire. Ha azt érzi, hogy anya vagy apa bízik a helyzetben, az neki is biztonságot adhat.

A fáradtság az első hetekben teljesen normális

Sok gyerek az óvodakezdés után:

  • ingerlékenyebb,
  • többet sír,
  • hamarabb elfárad,
  • vagy otthon „engedi ki” a feszültséget.

Ez gyakran annak a jele, hogy az új környezet sok energiát igényel tőle.

Az első időszakban különösen fontos lehet:

  • a nyugodtabb délután,
  • több pihenés,
  • kevesebb extra program,
  • és a türelmesebb hozzáállás.

Mi van, ha visszaesés történik?

Előfordulhat, hogy a gyerek:

  • újra nehezebben válik el,
  • érzékenyebb lesz,
  • rosszabbul alszik,
  • vagy olyan viselkedés jelenik meg, amit korábban már kinőtt.

Ez sokszor átmeneti reakció a nagy változásra.

Az alkalmazkodás nem verseny

Sok szülő hasonlítja össze a saját gyerekét másokkal:
„A másik már nem sír.”
„Ő rögtön megszokta.”

Pedig minden gyerek idegrendszere és személyisége más. Van, akinek több idő kell az új helyzetek feldolgozásához.

Mikor érdemes jobban odafigyelni?

Ha hosszabb idő után is:

  • nagyon erős szorongás,
  • tartós testi tünetek,
  • szélsőséges viselkedésváltozás,
  • vagy folyamatos szenvedés látható,

akkor érdemes lehet beszélni az óvónőkkel vagy szakember segítségét kérni.

Összegzés

Az óvodai beszoktatás sokszor érzelmes és hullámzó időszak. Nem az a cél, hogy a gyerek soha ne sírjon vagy azonnal alkalmazkodjon.

Sokkal fontosabb lehet:

  • a biztonságérzet,
  • a türelem,
  • a kiszámítható rutin,
  • és az, hogy a gyerek érezze:
    a szülő mellette áll ebben az új helyzetben is.