Sok szülő számára az egyik legnehezebb helyzet, amikor a gyerek hirtelen sírni, kiabálni vagy tombolni kezd. Különösen akkor, ha kívülről úgy tűnik, hogy „semmi komoly” nem történt.

Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés:
vajon hisztiről van szó, vagy a gyerek egyszerűen érzelmileg túlterhelődött?

A kettő kívülről néha hasonlónak tűnhet, mégis teljesen más állhat mögötte.

Nem minden erős reakció „hiszti”

A „hiszti” szót sokszor használjuk minden intenzív gyerekreakcióra, pedig a háttér nagyon különböző lehet.

Van, amikor a gyerek:

  • valóban próbálja elérni, amit szeretne,
  • teszteli a határokat,
  • vagy frusztrált, mert nemet kapott.

De van olyan helyzet is, amikor egyszerűen túl sok inger, feszültség vagy érzelem gyűlt össze benne, és az idegrendszere már nem tudja megfelelően kezelni.

Mi az érzelmi túlterhelődés?

A kisgyerekek idegrendszere még fejlődésben van. Sokkal nehezebben szabályozzák:

  • a csalódottságot,
  • a fáradtságot,
  • az izgalmat,
  • a stresszt,
  • vagy akár a túl sok ingert.

Egy hosszú nap, kevés alvás, túl sok program vagy egy apró csalódás is elég lehet ahhoz, hogy „beteljen a pohár”.

Ilyenkor a reakció kívülről túlzónak tűnhet, de a gyerek valójában nem tudja jobban kezelni az érzéseit.

Milyen jelek utalhatnak inkább túlterhelődésre?

Gyakran megfigyelhető, hogy:

  • a gyerek nagyon fáradt,
  • nehezen megnyugtatható,
  • nem reagál a magyarázatra,
  • egyik pillanatról a másikra omlik össze,
  • vagy látszólag apróság miatt törik el nála valami.

Sokszor az is árulkodó jel, hogy a helyzet után teljesen kimerült lesz.

És mikor lehet inkább „klasszikus” hiszti?

Előfordulhat, hogy a gyerek:

  • próbál alkudozni,
  • figyeli a szülő reakcióját,
  • gyorsan vált hangulatot,
  • vagy megnyugszik, amint megkapja, amit szeretne.

Ez is teljesen normális fejlődési szakasz lehet, különösen kisgyerekkorban. A gyerek ilyenkor tanulja a határokat és azt, hogyan működik a világ körülötte.

Mi segíthet a nehéz helyzetekben?

Először próbáljuk megérteni, mi van mögötte

Sokszor már az is segít, ha nem automatikusan rossz viselkedésként nézünk a helyzetre.

Érdemes végiggondolni:

  • fáradt?
  • éhes?
  • túl sok inger érte?
  • stresszes napja volt?
  • túl sok program volt egymás után?

A gyerekek gyakran viselkedéssel mutatják meg azt, amit még nem tudnak szavakba önteni.

Maradjunk nyugodtak, amennyire lehet

Ez persze sokszor könnyebb mondani, mint megcsinálni. Főleg egy hosszú nap végén.

Viszont ha a szülő is nagyon feszültté válik, az általában tovább erősíti a helyzetet. A gyerek idegrendszere sokszor a szülő reakciójához igazodik.

Ne csak a viselkedést nézzük

A legtöbb gyerek nem azért „nehéz”, mert rossz akar lenni. Sokkal inkább azért reagál intenzíven, mert még nem tudja megfelelően kezelni az érzéseit.

Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek szabályok vagy következetesség. Inkább azt, hogy a háttér megértése sokszor fontosabb, mint maga a pillanatnyi viselkedés.

A cél nem a tökéletes gyerek

A gyereknevelés nem arról szól, hogy soha ne legyen sírás, hiszti vagy konfliktus. Ezek a fejlődés természetes részei.

Sokkal fontosabb lehet, hogy a gyerek idővel megtanulja:

  • felismerni az érzéseit,
  • megnyugodni,
  • biztonságban érezni magát,
  • és segítséget kérni, amikor szüksége van rá.

Ehhez pedig gyakran nem tökéletes reakciókra van szükség a szülő részéről – hanem türelemre, kapcsolódásra és következetességre.

Humanize 481 words